Idén is megrendezték kis kerületünkben, Salford-ban a Sound From The Other City c. fesztivált. Vasárnap ellenére nagy a közönség, hiszen Angliában - sok más hellyel ellentétben - nem május elsején, hanem holnap van ún. "tavaszi" munkaszüneti nap. Ahogy már itt írtam, a rendezvényen főleg az új zenészek, bandák kapnak lehetőséget a bemutatkozásra. Több, mint húsz helyszínen, ma délután 15:00 óta megy a buli. A legtöbb környékbeli pub teret ad a lokális muzsikusoknak, de nehány templom, és a mellettünk levő művésztelep, az Islington Mill is részt vesz a programok szervezésében. 

Most épp - ahogy az ablakunkból látni - az udvaron ropja a nép, míg a matiné dj a 90-es évek hip-hopjára keveri a Stevie Wondert. Az idő is kedvez nekik, a felhőket elfújta a szél, igy az érdeklődők a napsütéses utcán fociznak, söröznek, beszélgetnek, amíg be nem indulnak az esti főkoncertek. Hozzánk pedig beszűrődik a kellemesebbnél kellemesebb boogie zene, latin ritmusok, egy kis Whitney, majd a lemenő nap fényében némi funky house.

Szerencsésnek mondhatom magunkat, hiszen sikerült kifogni hétvégén is a napos időt. Így kiváló alkalom nyílt arra szombaton, hogy elnézzünk a már régóta emlegetett didsbury-i parkokba. Didsbury a város egyik déli kerülete. Tipikusnak mondható kertvárosi hangulat, kellemes sétálóutca tele kis boltokkal - köztük bor-, sajt- és hentes szaküzlet. A főutca mentén pedig egymás mellett fekszenek a Didsbury Park, a Parsonage Gardens és a Fletcher Moss Park.

Parsonage Gardens

Tulajdonképpen ez egy kis templomkert a sétálóutca végén lévő régi fogadók, vendéglők mögött. A régi plébánia Didsbury második legrégebbi épülete: kb. 1650 óta áll. A kertben libanoni cédrusok és tiszafák magasodnak. Jelenleg a Didsbury Civic Society nevű civil egyesületé a hely, akik közösségi programok helyszíneként használják. Gyönyörűen virágoztak a tulipánfák, és valahonnan még egy kacsa is berepült a növényekhez.

Fletcher Moss Botanikus Kert

A Stenner erdő és a Mersey folyó között fekszik ez a gyönyörű, zegzugos kert. A többszintes kialakítástól és a kanyargós ösvényektől a hely televan apró, titkos sarkokkal. Emiatt - a viszonylag kisebb terület ellenére - az ember úgy érzi, hogy rengeteg a látnivaló. A park nevét Fletcher Moss városatyáról kapta, aki a területet 1919-ben Didsbury városának és a manchesterieknek ajándékozta. (A plébánia kertjét, mely szintén a Moss család tulajdona volt, évekig Flether Moss és édesanyja szépítgette és tartotta rendben. Fletcher Moss az ottani tiszafák alá temette kutyáit és kedvenc lovát is.)

A park számomra érdekesebb része a bejárathoz közeli sziklakert, melynek alján egy kis tó is van. (Emiatt a nyílt víz miatt már jóelőre kiírták a bejáratnál, hogy "Danger! Open water". A tó méretét látva - melyben talán 7-8 tavirózsa tengődött - éreztük, hogy talán kissé indokolatlan a túlzott elővigyázatosság.) Kutyákat erre a részre nem, de a hátulsó, nagyobb zöld területre be lehet vinni. Így mi is számos boldog bulldoggal, dalmatával, egyéb négylábúval találkoztunk séta közben. Egy-két piknikező emberbe is belebotlottunk, akik a teniszpálya melletti lugas alatt pihentek. Ennek a rétnek a közepére pedig egy óriási betonkaspót hoztak, amibe különböző füszernövényeket ültettek. Volt ott zsálya, rozmaring, levendula, kakukkfű, és - meglepetésemre sima zöld színű - curry növény. Tökéletes hely egy rövid sétára, hogyha az ember nyugalomra és jó levegőre áhítozik.

Múlt vasárnap (március 8-án) tartották Rusholme-ban, a régi lakásunkkal szembeni Platt Fields Parkban a Holi fesztivált. Az esős, szürke, szeles idő ellenére két barátommal eltökéltük (legalábbis én eltökéltem), hogy megnézzük, miként zajlik egy ilyen indiai ünnep Manchesterben.

Holi

A hindu hagyományban ezen az ünnepen köszöntik a tavaszt. Tájegységtől függően a színek vagy a szerelem fesztiváljaként is emlegetik. Az eredetileg Indiából és Nepálból származó tradíció már egy ideje átszivárgott Európába és Amerikába is. Az utóbbi években pedig egy trendi márkanév alatt koncertekkel és olykor futóversennyel is egybekötik a színdobálást. A hagyomány előestéjén tábortűzzel terelik össze az embereket. Az esemény Holikáról kapta a nevét, aki a magát istennek képzelő Hiranyakashipu király nővére volt. Az uralkodó saját hatalmától és - a legenda szerint szerzett - halhatatlanságtól megrészegülve kényszerítette alattvalóit arra, hogy imádkozzanak hozzá, mint egyetlen istenükhöz. Fia, Prahlada azonban ellenszegült apjának, és csak Vishnuhoz volt hajlandó imádkozni. A büntetések ellenére is kitartott hite mellett a fiú, de egyszer gonosz nagynénje, Holika tőrbe akarta csalni. Ám Holika pórul járt, és Prahlada helyett ő maga esett a tűzbe. Emiatt az ünnep előtt gyújtott máglya emlékezteti a hindukat Holika történetére, illetve arra, hogy a jó mindig győzedelmesikedik a rossz fölött.

Sokak számára ez a nap az új év kezdetét jelenti, a tél lezárását, és a tavasz köszöntését. Egymást bekenve a sokszínű porokkal énekelnek, táncolnak, dobolnak, az ilyenkor fogyasztandó hagyományos, méregtelenítő ételekkel (malpuas, gujiya, mathri) és bódító vagy frissítő italokkal kínálják egymást. Nekünk ezek helyett a parkban "csak" organikus kávét árultak.

Színek fesztiválja

Eredetlieg csak természetes tónusokat használtak, melyeket ételekből, fűszerekből nyertek. Használtak sáfrányt, kurkumát, retket, gránátalmát, lime-ot, csicseriborsót, kékbogyós gyömölcsöket, céklát, tealevelet és egrest is az árnyalatok kikeveréséhez. Manapság már a szivárvány minden színe megtalálható a holi-porok választékában. A holi fesztválnak a vallási hagyomány ápolása mellett egészségügyi vonatkozása is van. A tavasz eljövetelével a változékony időjárás miatt gyakoribbak a vírusok, a megfázás. Ezek megelőzésére használják a gyógynővényekből készített porokat, melyeket általában ajurvédikus orvosok is előírnak. Így bekenve és beszórva egymást a színes porokkal elkerülhetik a betegségeket. Főképp a piros színhez gyűjtött hibiszkusz és palash virágok immunerősítő hatására támaszkodtak.

A parkban a a buli kezdete után nem sokkal már mindenki élő festővászonként táncolt a magnóból szóló indiai zenére. Ismeretlenül mindenki mindenkit üdvözölt, és "Happy Holi!"-t kívántunk egymásnak. Önkéntesek, környékbeliek gyerekkel, kutyával, barátokkal a tóparton szórta fáradthatatlanul a színeket, és kentük be egymás arcát, haját, ruháját kékkel, ciklámennel, pirossal, sárgával. A szervező a Manchester Indian Association volt. Az eleinte családias hangulatú ünnepségen végül kb. százan ugráltunk, és a felhős idő ellenére fürödtünk a színekben.

         "Mindenképpen meg kell nézzétek a sárkánytáncot!" A régi főbérlőnk még tavaly szilveszterkor említette, hogy noha már jó ideje Angliában, a "nyugati" szokásokkal ellentétben ők saját hagyományok szerint februárban köszöntik az új évet. Manchesterben a hivatalos felvonulást általában ezért február második vagy harmadik hétvégéjére időzítik. A fesztivál valójában hosszabb szokott lenni, idén például február 19-22. között rendezték.

Már napokkal előtte feldíszítették a belvárost piros lampinokkal, és a King streeten, ami az egyik elegánsabb bevásárlóutcája Manchesternek, egy ember nagyságú papírkost tettek a kirakatba a kínai új év tiszteletére. Csütörtök este hazafelé sétálva a St. Ann's square-en lévő tömeghez csatlakozhattak az arra tévedők, mivel a négynapos ünnepség nyitó estéjén a Szent Anna templom oldalára, gyönyörű keleti zene kíséretében, fényfestéssel vetítették a kínai naptárban szereplő állatokat. A nyulat, patkányt, lovat pedig a templom ablakai között kúszó sárkány zavarta arrébb, akit pedig a cseresznyefa-virágok sodródása váltotta. Igazán gyönyörű beharangozója volt ez a többnapos újévi műsornak.

Manchesterben már a huszadik század elejétől kezdve jópár ázsiai, de azon belül is kínai kereskedő telepedett le. A kisebb boltok és mosodák környékét az egyre növekvő számú kínai lakosság saját ízlése alapján csinosította, s így mára kialakult a város egyik legérdekesebb kulturális negyede: China Town. Az itt található élelmiszerboltok, éttermek, karaoke bárok a turisták számára mindenképp kihagyhatatlan programnak számítanak, de az itt lakók is gyakran kikapcsolódnak a kínai negyedben.

         Jamie (kínai ex-főbérlőnőnk) még korábban nagyon felkeltette az érdeklődésemet az eseménnyel kapcsolatban, a tavalyi karneválon pedig egészen testközelből figyelhettem meg a sárkánytáncot. A program idén is hasonló volt: a városháza előtt dél körül kezdődött az ünnepség, a résztvevők pedig az új év tiszteletére készített papírsárkányt a magasba emelve indultak meg a kínai negyed felé. A tömeg a Princess streeten követhette a felvonulást, és a menet egészen China Town főteréig tartott, ahol általában zenés produkcióval ér véget a buli. A forgatagban a doboláson és zenén kívül folyamatos pukkanások, durrogások fokozzák a hangulatot, mivel a rossz szellemek elűzésére a hagyomány szerint puskaporral töltött, borsó nagyságú papírgolyókat hajigálnak a földhöz. A vidám durrogásokat pedig általában a gyerekek sikongása követi.

         Egyik barátnőmön keresztül volt szerencsém szombat este részt venni egy kínai újévi vacsorán. Mivel a társaság elég sok nemzetiségből állt, a házigazda, Wanwan egy svédasztalt megterített sok, a kínai negyedből beszerzett érdekességgel, majd az asztal közepén lévő forró, fűszeres vízbe mindenki megfőzte magának a halat, halgolyót, tofut, brokkolit, vagy amit kívánt. A lakásban található függőkon és lampionokon különböző újévi jókívánságok szerepeltek, de leginkább a gazdagság, pénz, anyagi bőség az, amit egymásnak kívánnak az emberek. Wanwan azonban megjegyezte: "A konyhába lévő naptárat ne figyeljétek, mert az még tavalyi, azt még a ló évében vettem..." Így köszöntöttem a második kínai újévet Manchesterben.

Manchester belvárosának alternatív negyede a Northern Quarter. A Piccadilly Gardenstől észak-keleti irányban a Swan street-ig tartó kerület telis-tele van teázókkal, kreatív boltokkal, tetoválószalonokkal, turkálókkal, galériákkal, és nem utolsó sorban szórakozóhelyekkel. Én ismerőseimnek leginkább "alternatív negyedként" szoktam emlegetni, mivel a művészek (és művészkedők), hipszterek hemzsegnek errefelé. Éjjel-nappal vonzza az itt lakókat is, és a turistákat is. Az időjárástól függetlenül kínál kikapcsolódási lehetőségeket!

Táp

A negyedben sokféle étekzde van, a talponálló fish'n'chips-estől a kínai kifőzdén át a tapas bárig. Éhes itt nem marad az ember, akár kézműves hamburgerre vágyik, akár egy hangulatosabb vendéglőbe térne be. Az egyik első éttermük a TNQ tavaly októberben ünnepelte 10. születésnapját. Toszkán esttel ünnepeltek, megemlékezve a kerület határán lévő Ancoats nevű területen otthont találó olasz menekültek kultúrájáról és kulináris örökségéről.

Zene

Az egyik népszerű lokál a Matt & Phreds, ahova többnyire a jazz- és blueskedvelők járnak. A hely teret ad amatőr zenekaroknak, jammelni vágyó muzsikusoknak, és az évek során olyan hírességek is felléptek náluk, mint Jamie Cullum vagy Adele. A jazz-estek mellett gyakran swing, ska, folk, elektro és világzenei bulikat is tartanak. 

A Thomas street és az Edge street például két olyan utca, amin ha az ember végignéz, a régi halpiac kibelezett épületétől indulva végig az Arndale-ig egymást érik a különböző szórakozóhelyek; van, amelyikben péntek és szombat este ingyenes hip-hop bulit tartanak, máshol meg szól az r&b vagy a minimál techno, hogy közben mindenki nyugodtan társasozhasson, beszélgethessen. A Tariff street egyik legjobb helye személyes kedvencem, az El Capo nevű spanyol klub. Az árak nem éppen a legalacsonyabbak, viszont a hangulat és a zene fergeteges. A hip-hop lemezeket latin ritmusok váltják, a dj-pult előtti apró tér pedig arra is esélyt ad, hogy kitáncolja magából az ember az alkoholt.

Az emblematikus nevet viselő Eastern Bloc egy kávézó / lemezbolt a Stevenson square-en, és a honlapjukon lévő rövid bemutatkozás mindent elárul: "BAKELIT . KÉZI PÖRKÖLÉSŰ KÁVÉ. INGYENES WI-FI . HÁZIKÉSZÍTÉSŰ SÜTIK. REGGELI . EBÉD. ÉTEL . JEGYEK . KÜLÖNLEGES ESEMÉNYEK". A boltot 1985-ben alapították, és eleinte az Afflecks Palace épületében volt. Mindig fontos szerepet töltött be a város zenei életében, koncertek, bulik szerevezésével illetve helyet adva egy-egy zenekar párszámos bemutatkozó előadásának. Ezen felül a Királyságban ők voltak az elsők, akik a dance műfajból lemezeket importáltak. Visszajáró vásárlóik között van Laurent Garnier, Jon Da Silva, Mike Pickering, a Chemical Brothers, Eric Morillo, és a jeles Carl Cox is. Kis érdekesség drum'n'bass rajongók számára, hogy a boltban dolgozott sokáig Marcus Intalex, aki amúgy Manchesterben havi rendszerességgel lép fel.

Kreatív

Rögtön a Northern Quarter elején az Oldham streeten található a az Afflecks Palace nevű többszintes bevásárlóközpont, ahol több érdekes bolt van: ruhák, gyöngyös, jelmezbolt, kütyük, de több tetoválószalon is működik itt. A földszinten pedig a kenderbolttal szemben egy alternatív színház is várja az érdeklődőket. Az utcában adományos boltok (charity shop), turkálók, képregénybolt, kézműves ékszeres, fodrászat is sorakoznak. A közelben található a Manchester Craft and Design Centre is, ahol képzőművészek számára üzelteket és kiállító helyiségeket tartanak fent. Legutóbb egy Kashif Nadim Chaudry két alkotásból álló kiállítását láttuk ott, amelyből egyik egy hajót szimbolizált (és emberi hajat is felhasznált a mű elkészítéséhez). Chaudry amellett, hogy homoszexuális, muszlim származású britként próbálja meg vegyíteni a az identitását alkotó motívumokat művészetében, s bemutatni örökségét a szoborszerű alkotásokon keresztül.

A Northern Quarterben sétálva az egyik ház parkolójában leltem rá erre a falfirkára, mely a brit matematikus, feltaláló Alan Turing előtt állít emléket. A kisutcában megbújó graffiti mellett a nemrégiben készített film, a Kódjátszma (The Imitation Game) is életére és kivételes munkásságára hívja fel a figyelmet. A mindenki kedvence (legalábbis az enyém) Benedict Cumberbatch által alakított antiszociális tudós ugyan leginkább a mai értelmeben vett számítógép feltalálása miatt lett igazán híres, de tudnunk kell, hogy a matematika mellett egyéb természettudományokban is fontos kutatásai voltak. Számtalanszor megesett, hogy felfedezéseivel kapcsolatban a vele párhuzamosan (pl. Amerikában, Neumann János támogatása alatt) folyó kutatásokat előbb publikálták, így nem mindig kapta meg a neki kijáró elismerést. 

1912-ben Londonban született, de mivel édesapja Indiában volt köztisztviselő, gyerekkorában sokat ingázott a gyarmat és Anglia között. A családban édesanyja ágán volt tudományos múlttal rendelkező rokon, illetve apai nagybátyja írt könyvet a legyezős horgászatról. Diákkorában a bentlakásos iskolák jószokásához híven nem igen volt tere tudományos igényeinek kielégítésére. Kreativitásának táplálására leginkább azok a társalgások nyújtottak alkalmat, melyeket gyerekkori (több, mint) legjobb barátjával, Christopher Morcommal folytattak. Christopher azonban egyik nyári vakáció alatt súlyos tüdőgyulladás érte, amibe belehalt. A hír után a megrendült Alan elmélyült az anyagtudományokban, fókuszálva az agy és az anyag kapcsolatára. (Ezen a vonalon továbbdolgozva született meg az igény egy gondolkodó gépre is a későbbiekben.)

A cambridge-i egyetemen belekóstolt a kvantummechanikába, majd 1932 körül a háborúellenes mozgalom követője lett, habár nézetei sosem fordultak át marxizmusba. A háború idején is problémája akadt kiállíhatatlan, nyers stílusa miatt, és szakmai munkája során többnyire nehezen jött ki kutatótársaival. Az általában őt körülvevő feszült légkörön túl az is frusztrálta, hogy sok általa kidolgozott újítás, elmélet publikálásával épphogy csak megelőzték. Amikor 1948 októberében Manchesterbe költözött, hogy betölse az egyetemen a számítástechnikai labor igazgatóhelyettesi posztját, szintén mellőzve érezte magát. A tudományos életében elért elképszető teljesítményekre életében azonban rávetette árnyékát magánéletének megítélése. A "toleráns" légkörnek köszönhetően 1952-ben a rendőrség tudomást szerzett homoszexualitásáról, és azért, hogy elkerülje a börtönbüntetést, inkább vállalta a renszeres gyógyszeres kezelést és az ösztrogén injekciókat. Ezt a tortúrát 2 évig bírta, majd 1954-ben öngyilkos lett wilmslow-i házában.

Turing-gép

Korábban említettem Morcrom halálának kapcsán, hogy a traumát követően Turingot egyre inkább foglalkoztatta az emberi agy és gondolkodás anyagi leképzésének elmélete. A döntések kiszámíthatóságának problémája foglalkoztatta, és arra próbált sok éven keresztül megoldást találni, hogy egy gondolkodó gépet hozhasson létre.

A második világháború alatt Gordon Weichmannal (Marlborough College) együtt készített kódfejtő gépének segítségével (mely első szerelme utána "Christopher" nevet kapta) lekövették a Luftwaffe jelküldő rutinját, és feltörték a náci ellenség rejtjelrendszerét, az Enigmát. A Turing-gép tulajdonképpen a mai számítógép alapja, végtelen számíú verziót képzeltek el belőle, melyeknek más-más algoritmus  az alapja. Ezeket a verziókat továbbfejlesztve gondolták ki el az univerzális (általános) Turing-gépet, melynek elektronikai változatát a matematikus a háboró vége felé tervezte meg. 1948-ban Manchesterben az egyetemen a stockporti születésű Frederic Calland Williams radarmérnök közbenjárásával elkészült a világ első működő számítógépe.

Mesterséges intelligencia és a Turing-teszt

A számítógép részletes kidolgozásának egyik állomása volt maga az emberi agy és a "gépagy" működésének modellezése. Alan Turing egy olyan szituációt talált ki, melynek során a bíráló kérdéseket kell, hogy feltegyen két személynek: az egyik szereplő egy valós ember, a másik pedig egy számítógép. A válaszok alapján kell dönteni, hogy ki a gép és ki az élőlény. Ha nem tudja eldönteni a bíráló, melyikük az ember, akkor az Turing számára sikert jelentett: ha a bíráló összezavarodott, akkor mindkét szereplő válaszai "emberinek" kellett tűnjenek, tehát a gép is "gondolkozik". A kritikusok szerint a módszer kiforratlan és pontatlan. Korlátozott lehetőségeket ad a valós intelligencia tesztelésére. Ám attól, hogy a gyakorlati kivitelezés több szempontból bírálható, az elméleti kezdeményezés határozottan figyelemreméltó. Azért is, mert a döntések meghozatalára képes gépek, melyeket Turing megálmodott, a mesterséges intelligencia egyik indító feltételezése. Erről szóló értekezése angol nyelven itt.

Turing napraforgói

Élete végefelé illetve Manchesterbe költözése után a biológia területén is végzett kutatásokat. Leginkább korábbi anyagtudománnyal kapcsolatos tapasztalatai vezették a DNS kutatás felé, pontosabban arra volt kiváncsi, hogy az állatok, növények felépítését hogyan befolyásolják a kémiai összetevők rendszere. A tudós azonban mégis visszakanyarodott legerősebb területéhez, a matematikához és A Fibonacci számok megjelenését kutatta a természetben. Az élővilágban megjelenő példák közül egyik a napraforgó-fejeken talált magok elrendezése illetve a levélállás, ahol rálelt a matematikai mintákra. Ezeket bizonyítani nem tudta, de azért, hogy az utókor továbbvihesse Turing elméletét, 2012-ben, a születésének 100. évfordulójára rendezett emlékév keretében 3000 napraforgót ültettek Manchester-szerte a MOSI (Museum of Science and Industry) és a University of Manchester szervezésében. Turing a mintázatról szóló teóriáját általában akarta alkalmazni a növények növekedésének lekövetésébe, de sajnos a bizonyítás kidoglozása előtt meghalt. 

Számos életrajzi leírásban megemlítik, hogy életében milyen méltatlan bánásmódban volt része, miután tudomást szereztek homoszexualitásáról. Számomra Turing történetében még mindig az a megdöbbentő, hogy mikor őt meghurcolták szexuális beállítottsága miatt, szüleim generációja már megszületett. Félelmetesen közelinek tűnik a történelemnek ez az időszaka. Főleg abban a Nagy-Birtanniában nem tudom elképzelni, hogy 40-50 éve még gyógyszeres kezelésre küldték a melegeket, ahol a politikai korrektség ("píszíség") ma átitatja a mindennapokat, a munka és a politika világát. Pedig Elton John-t sem a kétezres évek szülték. A bevándorlókkal, melegekkel, különböző vallásokkal kapcsolatban maximális toleranciát gyakorolnak. Alan Turing-gal kapcsolatban a brit kormány részéről egészen 2009-ig kellett várni a nyílvános bocsánatkérésre, miután szeptember 11-én Gordon Brown akkori miniszterelnök beszédében hivatalosan is megkövette a tudóst. A királyi ház pedig még ennél is tovább várt a "royal pardon"-nal: 

 Ez a kölyök buldog lemezlovas a manchesteri graffitis, kELzO egyik legismertebb műve. A 80-as évek hip hop mozgalmából táplálkozva a manchesteri művész 1991-ben egy "restaurációs" projektbe fogott a város egyik kerületében: Hulme környékének abban az időszakban az egyre több bűncselekmény, és szegénység miatt elég rossz híre volt, sok házat le is bontottak vagy legalábbis arra ítélték. Azonban sok alternatív mozgalom, anarchisták, graffitisek találtak művészetüknek, önkifejezésüknek táptalajt az elhagyatott utcákon. A kezdeményezések közül kELzO és barátainak munkája mai napig látható. 6 éven keresztül festették újra az egész kerületet, hogy a régi negatív hangulat helyett az odaérkezőket, és főleg a hulmi lakosokat egy kreatívabb, színesebb környezet fogadja. A falfestő, aki azóta már világhírre tett szert, évekig szervezte a kerületben a Smear Jams című bulikat, amin hasonló művészek, hip hop kedvelők, break táncosok, fotósok, de akár punkok is részt vettek.

Igényes munkáit Manchester-szerte sokfelé láthatjuk. kELzO-nak köszönhetően itt található Európa egyik legnagyobb kültéri "graffitigalériája". A fenti mű a belvárosban, a Northern Quarterben található.

Bárki kilátogatott hozzánk eddig családból, barátok közül, ételekkel kapcsolatban mindig volt egy kötelező igény: együnk rendes angol fisencsipszet! A népszerű nemzeti eledelt itt Manchesterben is lépten-nyomon megtaláljuk, így arra nem lehet panasz, hogy nincs választék.

Első látásra a fish and chips a gyorsétkezdék egészségtelen kínálatának egyike. Sokszor a media óvva int attól, hogy az olajos és nehéz finomságot fogyasszuk, mivel ugyanolyan káros az egészségre, mintha a Burger Kingben vagy McDonalds-ban enne az ember. (Persze ha mértéktelenül tömünk magunkba bármilyen ételt, alapból nem teszünk jót a testünkkel. Ez hiába hangzik közhelynek, sokaknak még mindig nem egyértelmű.) Próbáljunk meg disztingválni, és vegyük ki a fish'n'chipest a gyorsételek sorából; nézzük cask az alapokat: hal és krumpli.

Elterjedésének pont magas tápértéke az oka, illetve a megfizethetőség. Nem véletlenül volt a brit munkásosztály kedvelt menüje: egy adag fish and chips többek között tartalmaz (nem meglepő módon) szénhidrátot, B6, B12 és C vitaminokat, kálciumot, vasat és foszfort is. Mellesleg sokkal kevesebb mesterséges adalék van benne, mint akár a sima hamburgerekben, vagy az indiaiak által behozott és népszerűsített curry-ben. Persze nem felejtettem el, hogyan készül el ez az étel. A halat forró olajban sütik ki, és mellé sóval, esetleg (az általam "nagyrabecsült") borecettel kínálják a hasábkrumplit. Ha étteremben rendeli az ember, ajánlhatnak hozzá krémes borsópürét is (mushy peas), ami az angolok egyik imádott körete.

Klasszikusan az Atlanti-óceánból fogott tőkehal az alapanyag, amelyet kirántva a sült krumpli kíséretében papírba csomagolva adnak, hogy bárki munkába menet vagy egyik szórakozóhelyről a másikba sietve útközben is jóllakhasson. A forró olajban kisütött hal ötletét a Spanyolországból és Portugáliából érkező zsidó menekültektől vették át, és Londonban az ország első fish and chips boltját is egy Joseph Malin nevű zsidó bevándorló nyitotta 1860 környékén. Skóciába egy belga, az írekhez pedig egy olasz bevándorló vitte be az olcsó és tápláló gyorsételt. Eredetileg a készítéskor főzőzsírt használtak (ma is északon még sok kifőzde így jár el), mert az sajátos ízt ad a halnak. Általában cask lisztet és vizet (esetleg szódabikarbonát) használnak a bundához, de izgalmasabb verzió, amikor sört vagy tejet kevernek a panírba. A lényeg, hogy mindig a halon maradjon a hangsúly, tehát a bundája könnyű és ropogós kell legyen.

A kultúrák vegyülése újra jelentkezik, ahogyan azt korábbi bejegyzésemben is feltűnt a kínai fish and chips boltjával kapcsolatban. A zsidó bevándorlók alapítása után a huszonegyedik században már az indiaiak és már bevándorlók is próbálják hagyományos konyhájuk mellé beilleszteni a kínálatba a fish and chipset, mint egy alap (biztonsági) fogás.

Sok további érdekességet találhatunk az angolok kvázi nemzeti ételéről az erre kialakított éves verseny honlapján (The National Fish and Chips Award ), például arról is, hogy 2010-ben a hagyományos vanília, csoki stb. ízek mellé kitalálták az angol jégkrémkedvelők számára a fish and chips ízű fagylaltot is... Ehhez az én ízlelőbimbóim viszont azt hiszem, túl konzervatívak.