Nemrégiben ráébredtem: vonzódom az építkezési gépekhez. Gondolom köze lehet ahhoz, hogy mindkét szülőm mérnök, ezért ez némileg magyarázza a rajongást.

Így lépten-nyomon, ha a városban valahol meglátok egy magányos kis markolót, úthengert vagy robosztusabb darut, egyből előkapom a mobilt vagy a fényképezőt, és megörökítem. És mivel Manchesterben elég gyakoriak az építkezések, így rengeteg alkalmam nyílik gyönyörködni ezekben a gépcsodákban.

Nézd meg a Flickr gyüjteményemet itt.

Múlt vasárnap hihetetlen élményben volt részem: élőben láttam és hallgattam Björköt, a Föld egyik legkarakteresebb énekesnőjét!!! Félretéve elfogultságomat, Izland legnépszerűbb zenésze a Manchester International Festival keretében tartotta új albumának európai bemutatóját. Ez a megtiszteltetés már Björk előző lemeze, a Biophilia megjelenésekor is kijárt a városnak, mivel 2011-ben szintén Manchesterben debütált akkori albumával.

A megjelenésére mindig különleges figyelmet fordító énekes a Vulnicura tematikájában egy szárnyas bársonyruhában lépett színpadra, melynek elülső felén a fluoreszkáló minták leginkább a Rorschach-teszt foltjaira emlékeztettek. Erre a molylepke-kosztümhöz tartozó feketés-csápos mintás maszk is ráerősített.

Ugyan a főszerep az új daloké volt, a publikumot jól ismerve néhány korábbi, híres szerzeményt is előadtak, úgy mint az Army of Me, Wanderlust vagy a Mutual Core. A produkcióban részt vett a manchesteri illetőségű, talpig fehérbe öltözött, 15 tagú, vonósokból álló Heritage Orchestra, egy dj és egy osztrák ütőhangszeres kolléga is. A koncert közepe-vége felé hangulatfokozóként (ha jól emlékszem, épp a Bachelorette-et játszották) kék és ciklámen színű föstöt lőttek a magasba, majd később, naplementét követően pedig a show befejeztével tűzijáték is volt.

Björk verbálisan nem kommunikált olyan sűrűn a közönséggel, ám akárhányszor megszólalt, hangja mosolygósan és kedvesen csengett. A művész elképesztően magas színvonalat hozott, és ami személy szerint szívemet leginkább melengette, hogy album minőségben énekelte el a dalokat. Látványra és hangzásra való tekintettel is emlékezetes koncertet adtak.

A felhőkarcoló, az origo, a torony.

Manchester legmagasabb épülete a Beetham Tower. A lakásokon kívül irodák, illetve a Hilton szálló pár emelete is megtalálható benne. Számos díjat nyert a design miatt is, miután 2006-ban befejezték az építést. A tervező, Ian Simpson egy-egy hasonló felhőkarcolót Londonba és Birmingham-be is megálmodott. A köznyelvben inkább "Hilton"-ként emlegetik a helyiek a 24. emeleten látható szállodai logó miatt.

Az ablakunkból csodálatos kilátás nyílik rá, így rengeteg arcát mutatja meg az épület, hajnalban, télen, szirvárványban, ködben. Ezek közül párat végre összegyűjtöttem a flickr oldalamon itt.

"Hey, love! Y'aright, love? Come, take some dates, eat with us. Eat some dates, it's very good, very juicy!"

Tegnap este éppen egy salsa-estről tartottam hazafelé egy szingapúri ismerősömmel, amikor meghallottam a Picadilly Gardensről jövő ima hangjait. Az ismerőstől már elköszöntem, és kiváncsian elindultam a kisebb tömeg irányába, hogy megnézzem, miért tartanak nyilvános imádságot. Ekkor intézte hozzám a fenti szavakat egy kedves, fehér muszlim viseletben lévő fickó. Igaz, ami igaz, épp naplemente volt, s ezért tartották a közös imádsággal egybekötött étkezést ott a parkban. Erre invitált engem is pár résztvevő, egyiknek kezében a datolyával megpakolt hungaroceltál, másik kezében meg a cigaretta, amire épp rágyújthatott.

Már egy hete megkezdődött a Ramadan. Munkatársaim közül is jópáran június 17 óta gyakorolják az önmegtartóztatást, hiszen itt Nagy-Britanniábanis ez volt az iszlám által előírt böjti hónap első napja. (A földrajzi elhelyezkedéstől függően a dátumok eltérhetnek, hiszen az újhold megjelenése indikálja az időszak kezdetét. Így egyes országokban lehet, hogy máskor indul meg a böjt, mint Szaúd-Arábiában. Továbbá a napkelte és napnyugta időpontjának eltérései miatt külön, a földrajzi koordináták alapján is megtalálhatjuk az imaidőpontokat.)

Az általános szabályok szerint bizonyos esetekben szünetet lehet tartani a böjt alatt (például a nők esetében ilyen indok lehet a menstruáció), és ezt a rövid intermezzot követően a hívő újrakezdheti a gyakorlást. Egyik ismerősöm például egy nagyobb vizsgája miatt késleltette a böjt kezdetét - hiszen ez egy nagy megpróbáltatásnak számít, s ezért kivételesen indokolt számára, hogy ne az előre meghatározott dátumon kezdje a többiekkel a Ramadant. (Természetesen emiatt nem július 18-án fogja befejezni, amikor eredetileg letelne az egy hónap, hanem kicsivel később.)

Egy munkatársam meg is jegyezte, hogy ne lepődjek meg, ha másnap minden kolléga, aki az arab országokért felelős csoportban dolgozik, feltűnően csendesebb lesz, mint általában. A napközbeni nem-ivás, nem-evés elég koncentrációt és energiát felemészt. Ám szerinte ez csak az első napokban nehéz, aztán hozzá lehet szokni. Faggattam még kicsit saját tapasztalatairól, illetve arról, hogy a tiltások csak addig élnek, amíg fent van a nap, sötétedés után pedig "mehet minden". Osama erre azt mondta, hogy az egész időszak lényege az eredeti szándék átérzése, miszerint szimpatizáljanak a szegényekkel, nélkülözőkkel. Amit pedig ő személy szerint kifejezetten szeret ebben az időszakban, az a naplementét követő étkezés. Ilyenkor általában az egész közösség összegyűlik, és együtt fogyasztják el az elkészített vacsorát, oldódik a napközbeni megvonás miatti esetleges feszültség, és egyszerűen csak élvezik egymás társaságát.

Mit szabad és mit nem (Forrás: http://www.channel4.com/programmes/4ramadan

Az Angliában esedékes böjttel, illetve közösségi programokkal kapcsolatos beszélgetéseket közvetítenek a Ramadan Radio-n, amit Manchesteren kívül a közeli Prestonban, Liverpoolban, Edinbrugh-ban és még számos helyen közvetítenek. A médiában érdekes megjelnése van még a Ramadannak a helyi 4-es csatorna (Channel 4) egyik munkájának keretében is, ahol brit muszlim fiatalokkal együtt dolgozva alakítottak ki egy felületet honlapjukon a böjtről szóló videóknak, felhívásoknak, interjúknak, hogy senki ne maradjon le az eseményekről.

A belvárosban a legforgalmasabb hely kétség kívül a Market Street és az azt áthidaló pláza, az Arndale. Azon túl, hogy itt gyűlik össze hétvégenként a manchesteriek nagyobb része ( hiszen itt is nemzeti sport a vásárlás), az épület egy eldugott sarkába egy remek ötlet alapján piacot rendeztek be. Megtalálható itt pékség, minipub, zöldséges, gyrosos, kínai kifőzde, de az általunk leginkább preferált szekció a halas és húsos pult!!! A tenger legkülönbözőbb gyümölcseitől kezdve lehet itt vásárolni cápát, lepényhalat, tengeri süllőt, makrélát - és még számos olyan tengeri halfajtát, amit sajnos horgászati szókincsem korlátozotttsága miatt nem tudnék magyarra fordítani ( pl. red snapper, tilapia vagy jack fish). Ami pedig a mi kis szívünket megmelengeti, az az, hogy itt édesvízi halakat is árusítanak. Karácsony tájékán a lengyeleknél még akár pontyot is ki lehet fogni!

A belváros egyik nemrégiben felújított része a St. Peter's Square, ami a munkahelyemtől illetve a Picadilly Gardens-től kb 3-5 perc sétára található. A teret még tavaly szépen elrendezték, így egy egész tágas terület jött létre, amit szépen belátni. Nyugtatja a szemet, főleg mikor kisétálunk a magas épületek közül. (Legalábbis az enyémet mindenképpen.) Itt emelkedik a központi könyvtár is: a Manchester Central Library.

Mikor először jöttem látogatóba a városba, séta közben a barátom mesélt a különböző nevezetességekről, én meg egyszer csak récsodálkoztam az irodaépületek közül kibukkanó könyvtárra, kérdezvén: "Ez az opera?!". Az épület stílusa tévesztett meg, és mivel némileg emlékeztetett a palermoi Teatro Politeama-ra, azt gondoltam, hogy itt is van esély arra, hogy ez egy színház lesz. A tervező, E. Vincent Harris valóban az olasz építészetből merítette az ihletet: a központi könyvtár felépítését a római Pantheonról mintázta. Az impozáns köralakú (rotunda) épület St. Peter's Square felőli főbejáratánál egy oszlopos előcsarnok fogadja a látogatókat. (Még egy párhuzam Rómával maga a tér neve, ami emlékeztethet a Vatikán központjára, a Szent Péter térre.)

A nyitóceremóniát 1934. július 17-én tartották, és V. György királyt kérték fel a beszédtartásra (emlékszünk, ő volt A király beszédében a főhős, VI. ("dadogós") György szigorú édesapja, akit Michael Gambon alkított [még egy kis segítség: Dumberdore]). Egy korabéli könyvtári alkalmazottól idézték, hogy az emberek szokatlannak találták a rotunda alakú létesítményt, mivel addig többnyire a szögletes alaprajzokhoz voltak hozzászokva. Meg kell mondani, hogy a könyvtár mai szemmel sem olvad bele hibátlanul Manchester látképébe, de én talán pont ezért érzem kellemes látványnak. (A manchesteri panorámáról általánosságban csak annyit, hogy a "változatos", "eklektikus", "szervezetlen", "össze-vissza" szavakkal már mind illették, és véleményem szerint ezek mind illenek is rá. Érzelmi töltet nélkül, objektíven én is valószínűleg kaotikusabbnak látnám a várost.)

A főbejáratnál korinthoszi oszlopok emelkednek. Az épületet összekötötték a mögötte magasodó városházával. A belső terek közül a kedvencem az a körív mentén haladó földszinti folyosó, mely átvezet a St. Peter square-ről az Albert térre vezető kisutcához. A helyiség neve: Rates Hall. A mennyezet gyönyörű díszítéssel van kidolgozva, mely viseli a város középkori mintáit, címereit, szimbólumait, a padlótól a magasba tartó ablakok miatt pedig az egyébként sötét teret a nappali fény is bevilágítja.

Amikor idekerültem, már az első munkahelyemen nehézségekbe ütköztem a helyi kiejtés megértése miatt. Az észak-angliai hangsúlyok eltérnek a BBC-angol standardjától, de lassanként - ahogy mindenhez - ehhez is hozzá lehet szokni. Sok minden mellett érdekes az a sokszínűség is, amelyről egy bury-i kutatás szól: Anglia területén 25 mérföldenként tapasztalhatunk különböző akcentusokat. Érthetőség szempontjából leginkább a királynő által beszélt angolt találták a népek ideálisnak, és a lista alján a manchesteri illetve liverpooli kejtés végzett. Személyes tapasztalataim alapján az egyik legnehezebben érthető kiejtés a prestoni. A Manchestertől kb. 57 km-re lévő településről származó barátunkkal bárhányszor találkoztam, alig a tizedét értettem mondandójának. (Anyanyelvi angolok is megerősítettek, hogy nekik is nehezükre esik megérteni ezt a tájszólást.)

A manchesteriek beszéde - azon túl, hogy az északi hangsúlyt egyből meg lehet különböztetni a dél-angliaitól -, szóhasználatuk alapján is felismerhetőek. Mint ahogyan a szleng más nyelvekben is új jelentéstartalmat ad bizonyos szavaknak, itt Manchesterben is sokszor egy szótári kifejezést más  szövegörnyezetben használnak. Egy tavalyi cikk össze is foglalja ezeket - alább sorolok fel én is párat. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezen kifejezések közül van, amelyik nem csak szigorúan Manchesterben hallható.)

 "I'm buzzin'!"

 1. "Dead" (szó szerinti fordítás: halott): a helybéliek ezt fokozásként használják, ahogy például magyarban is kifejezzük a felsőfokot a "haláli" melléknévvel. Pl.: "It's was dead funny."

2. "Sound" (szó szerinti fordítás: hang, hangzás): a helyieknél a jó, kiváló szinonímája. Pl. "A: See you in ten minutes." "B: Sound, mate."

3. "Buzzing" (szó szerinti fordítás: zümmögés, méhek hangja): boldog, izgatott, energikus állapot kifejezése. Pl. "I feel great, I'm buzzin'!!!... Must be the sunshine..."

  4. "Tea" (szó szerinti fordítás: tea): egyik személyes kedvencem. A vacsora szinonimája; a megszokott "dinner" helyett használatos kifejezés idefenn. Pl. "Thanks, but I'm not hungry; besides me (my) mum made pulled pork for tea." Az utolsó mondatban olvasható az északon hallható tipikus birtokos névmás, amikor a "my" helyett csak annyit használnak, hogy "me": "I always had to look after me little brother" vagy "Me dad told me..." stb.

5. "Brew" (szó szerinti fordítás: sörfőzés, pörkölés): sörre szokás használni Angliában, míg Manchesterben a teát vagy kávét nevezik "brew"-nak.

6. "United" (szó szerinti fordítás: egyesült): természetesen az imádott futballcsapatuk, a Manchester United rövidebb nevén.

7. "City" (szó szerinti fordítás: város): egy járókelő szerint a legrosszabb dolog Manchesterben a rivális focicsapat, a Manchester City klub hétköznapi nyelvjárásban.

Néhány olyan további gyöngyszem, amibe nap, mint nap belebotlik az ember:

- "Init", mely rövidítése az "Isn't it?" visszakérdezésnek

- "Love", amit nem csak a szerelmesek mondanak egymásnak, hanem bárki a vele beszélgető nőneműnek

- "Y'aright?", ha bárkivel találkozol. Köszönés helyett kérdezik meg, hogy "Are you alright?", de (a "How do you do?" köszönéshez hasonlóan) erre nem várnak igazi választ, csak reakcióként "Y'aright, mate?"... és mindenki megy tovább.

A napnál is világosabb. Tehát a "tea" vacsorát jelent, a "sör" pedig teát. Logikus. Csakúgy, mint az út baloldalán vezetni :)

HALLGASS BELE:

Manchesteri kiejtés:

https://www.youtube.com/watch?v=D4EaRqtJ3Dk&feature=youtu.be

Liverpooli kiejtés:

https://www.youtube.com/watch?v=N9yAJKcIVxk

https://www.youtube.com/watch?v=Udm8Z02Q-VQ

És egy kis összefoglaló a brit akcentusokról:

https://www.youtube.com/watch?v=FyyT2jmVPAk