A belváros egyik nemrégiben felújított része a St. Peter's Square, ami a munkahelyemtől illetve a Picadilly Gardens-től kb 3-5 perc sétára található. A teret még tavaly szépen elrendezték, így egy egész tágas terület jött létre, amit szépen belátni. Nyugtatja a szemet, főleg mikor kisétálunk a magas épületek közül. (Legalábbis az enyémet mindenképpen.) Itt emelkedik a központi könyvtár is: a Manchester Central Library.

Mikor először jöttem látogatóba a városba, séta közben a barátom mesélt a különböző nevezetességekről, én meg egyszer csak récsodálkoztam az irodaépületek közül kibukkanó könyvtárra, kérdezvén: "Ez az opera?!". Az épület stílusa tévesztett meg, és mivel némileg emlékeztetett a palermoi Teatro Politeama-ra, azt gondoltam, hogy itt is van esély arra, hogy ez egy színház lesz. A tervező, E. Vincent Harris valóban az olasz építészetből merítette az ihletet: a központi könyvtár felépítését a római Pantheonról mintázta. Az impozáns köralakú (rotunda) épület St. Peter's Square felőli főbejáratánál egy oszlopos előcsarnok fogadja a látogatókat. (Még egy párhuzam Rómával maga a tér neve, ami emlékeztethet a Vatikán központjára, a Szent Péter térre.)

A nyitóceremóniát 1934. július 17-én tartották, és V. György királyt kérték fel a beszédtartásra (emlékszünk, ő volt A király beszédében a főhős, VI. ("dadogós") György szigorú édesapja, akit Michael Gambon alkított [még egy kis segítség: Dumberdore]). Egy korabéli könyvtári alkalmazottól idézték, hogy az emberek szokatlannak találták a rotunda alakú létesítményt, mivel addig többnyire a szögletes alaprajzokhoz voltak hozzászokva. Meg kell mondani, hogy a könyvtár mai szemmel sem olvad bele hibátlanul Manchester látképébe, de én talán pont ezért érzem kellemes látványnak. (A manchesteri panorámáról általánosságban csak annyit, hogy a "változatos", "eklektikus", "szervezetlen", "össze-vissza" szavakkal már mind illették, és véleményem szerint ezek mind illenek is rá. Érzelmi töltet nélkül, objektíven én is valószínűleg kaotikusabbnak látnám a várost.)

A főbejáratnál korinthoszi oszlopok emelkednek. Az épületet összekötötték a mögötte magasodó városházával. A belső terek közül a kedvencem az a körív mentén haladó földszinti folyosó, mely átvezet a St. Peter square-ről az Albert térre vezető kisutcához. A helyiség neve: Rates Hall. A mennyezet gyönyörű díszítéssel van kidolgozva, mely viseli a város középkori mintáit, címereit, szimbólumait, a padlótól a magasba tartó ablakok miatt pedig az egyébként sötét teret a nappali fény is bevilágítja.