A hétvégén kétnapos fesztivált tartottak az Alexandra Parkban. A Manchester Caribbean Carneval nemcsak a Moss Side és környékén élő fekete bevándorlókat hívja össze, de rengeteg manchesteri érkezik az eseményre, ünneplendő a néger bevándorlókkal érkező sokszínű kultúrát. Őszintén szólva a rendezvény relatíve kis helyen sűrített egybe megannyi zenét, irányzatot, örökséget, hogy úgy láttam, talán a vengédek sem tudták már nagyon, mi-merre-hány méter. Tollas jelmezbe öltözött résztvevők, földig érő rasztájukat lobogtató árusok, afrikai népi motívumos ingben díszelgő lufi-osztogatók, Afrika-fülbevalós, fejkendős nők sétálgattak fel-alá.

A fesztivál történetéről röviden annyit, hogy 1833-ban első alkalommal ünnepelhettek Trinidadban a rabszolgaság alól felszabadult feketék. A manchesteri fesztivál is ezen eseményben gyökerezik, és vonultatja fel a karibi kultúra színe-javát. A Moss Side nevű kerületbe érkező kelet-karibi bevándorlók pedig 1972-ben rendezték meg az első, hagyományaikat dicsőítő ünnepséget, amin kevesebb, mint száz résztvevő volt még akkor. Mára azonban Északnyugat-Anglia legnagyobb karibi fesztiváljává nőtte ki magát a parádé.

A parkban két nagyobb réten állították fel a színpadokat. A főbejárattól végigsétálva egy kisebb völgyes részen gyűlt össze a tömeg egyik fele, és a koradélutáni napsütésnek (is) köszönhetően igen sokan ugráltak a színpad előtt drum'n'bass ritmusokra. A város jópár híres MC-jét sorakoztatták fel (Strategy, Chimpo, Toddla T), és sokszor úgy tűnt, hogy színpadon ugyanakkora a tömeg, mint a közönség soraiban.

Ahogy az ember átverekszi magát a park túlsó részében lévő rétre, az átjutás kísértetiesen hasonlít arra a heringáramlatra, mikor a Sziget Nagyszínpadától a elsodródunk a Világzenei színpadig. Közben pedig egy kisebb sátor mellett is elhaladhatunk, ahonnan újabb fajta elektronikus dallamok szűrődnek ki, és erre ropja a nép. (A Sziget-lakók joggal érezhettek egy kis Mokka-Cukka hangulatot.) Az úton szembetalálkoztunk néhány fellépővel, akik még / már a tollakkal díszített jelmezüket viselték. És ha esetleg valaki nem bírta kivárni a sort a fish 'n' chips-ért vagy a karibi fogásokért, megpihenhetett az út szélén készíttethetett magának autentikus afrofonást.

A park túloldalán felállított 2-3 színpad közötti pázsiton ülő/fekvő/piknikező fesztiválozók nem az egyes fellépőket, hanem inkább a kakofóniát élvezhették. Ez persze nem zavart sokmindenkit, főleg amikor már a bódékból szerzett friss ananászt, mangót és kókusztejet fogyasztották frissítőként. A tisztáson relatíve kevés volt a hely és összemodóstak a dallamok, de a pódiumokhoz közel volt esélyünk táncolni a letisztult ritmusokra. A napsütötte réten pihenő emberek között pedig gyerekek buborékfújó pisztollyal rohangáltak. A karneválról kifelé jövet észrevettük, hogy egy közeli parkolóban egy kisbusz mellé pár dj táborozott le, a hangfalakból pedig áradt a jungle, hogy a buszmegállóban várakozók se maradjanak ki a jóból.