Karácsony másnapja az olaszoknál és az íreknél Szent István napja, Angliában, Kanadában, Ausztráliában és a Brit Nemzetközösség több pontján pedig a Boxing Day elnevezést kapta.

Ezen a napon, Magyarországon általában még tart a családlátogatással egybekötött képtelen mennyiségű ételbevitel, míg a britek már korán reggel sorba állnak a boltok előtt, hogy le ne maradjanak a hihetetlen karácsony utáni akciókról. A plázákban ilyenkor tapasztalható tömeg oka egyrészről az ünnepeket követő, gyakran több mint 50%-os leárazások, és a nem kívánt ajándékok visszaváltása. A tapasztaltabbak órákkal nyitás előtt a helyszínre érnek, a boltok pedig néha meghatározott számú vevőt engednek csak be az üzletbe, a káosz elkerülése végett.

Az esemény elnevezésében a „box” kifejezés a középkor óta a templomok elé kihelyezett adománygyűjtő ládikákra utalhat, melyet Európában karácsony idején Szent István tiszteletére állítottak. Nagy-Britanniában azonban a gyarmati rendszer egyik szokására emlékeznek: ezen a napon a szolgák hazalátogathattak családjaikhoz, és gazdáiktól egy doboz ajándékot is kaptak karácsony alkalmából. (Általában maradék ételt, használt ruhát és apróságokat rejtettek ezek a dobozok.)

December 26-a munkaszüneti nap Angliában, ám az utóbbi években a pihenésről, családdal töltött időről a shopping-olásra helyeződött át a hangsúly. A józan ész és a limitált befogadóképesség hatására az üzletek egyre inkább kibővítik a leárazás időszakát, így a Boxing Day-ből lassan Boxing Week lesz, eltolva az akciókat egészen az újév beköszöntéig.

Írországban a boltok 1902 óta zárva tartottak (lásd: ökörszemhajtás, http://www.irishfeet.hu/unnep/h_ststephen.html), ám 2009-ben őket is elkapta a vásárlási láz, megbontva ezzel egy több mint száz éves hagyományt.

Önkéntelenül eszünkbe juthat az ökölvívás, ám a Boxing Day egy másik sportágban jelöl fontos időszakot, méghozzá a briteknél oly népszerű fociban. A premier league mérkőzéseit általában helyi csapatok között rendezik, hogy az ünnepek után a játékosoknak ne kelljen olyan messzire utazniuk. A mai hírek szerint pedig sikert arattunk :)

http://www.origo.hu/sport/focivilag/20131226-a-boxing-day-eredmenyei-a-premier-leagueben.html

Egy héttel ezelőtt (november 25.) bementünk a városba, mert hivatalosan is megnyíltak a karácsonyi fabódék. Ahogy otthon is megszokhattuk, itt Manchesterben is a belváros forgalmasabb terein felállított házikókban lehet találni kézműves ajándéktárgyakat, állatfigurás sapkákat, és egyéb nélkülözhetetlen cuccokat.

A legtöbb pultból azonban hihetetlen illatok áradtak, a kolbász és a sült krumpli sercegett a grillen, ami mellett a pultos fickó egy hatalmas fémtálon valami carbonaranak tűnő tésztafélét kavargatott egy óriáslapáttal. Egy szó mint száz, ilyen kísértésnek nehéz ellenállni..

Mi azonban erősek voltunk, és nem hagytuk magunkat eltéríteni utunk eredeti céljától: a forralt bortól. Legelőször az Albert Square-en lévő piacot néztük meg, ami a híradó szerint Nagy-Britannia legnagyobb karácsonyi vására. És hogy a ténfergő turisták el ne tévesszék a helyszínt, a városháza elé felhúzták azt a „diszkrét méretű” télapót, amiről már korábban a sokkoló képet publikáltam. Kellemesen el lehet sétálgatni a rőzseszarvasok, minituják, és poénos bögrék között, de sajnos számomra nem vitatja el semmi ettől a helytől a konzumhangulatot. Főleg ha visszagondolunk arra, hogy mindez a vásárosdi november közepén (!) nyit, és az árusok majd' egy hónapig fognak ott fagyoskodni. Jóllehet, itt Angliában azért nem akkora a fagy, na de mégis... Még akkor is, ha otthon is már kinyitott a Vörösmarty tér. Abszolút előnye viszont ennek a korai nyitásnak és a hétköznapi sétának, hogy a tömeg még egészen elviselhető.

Az Albert téri ugyan a legnagyobb idén, de nem a legrégebbi karácsonyi piac. A vásárok elterjedését Angliában visszafogta Oliver Cromwell intézkedése, aminek köszönhetően 1647-1660 között betiltottak mindenféle ünneplést a Kis Jézussal kapcsolatban. Az eseményt puritán, ajándékoktól és daloktól mentesen élték meg, majd Cromwell halála után oldottabb lett a hangulat. Ugyan Viktória királynő uralkodása alatt már rendeztek decemberben vásárokat, ahol karácsonyi ételeket, ajándéktárgyakat árultak, de nem nevezték őket kifejezetten karácsonyi piacoknak. A legrégebbi ilyen jellegű rendezvényt a kelet-angliai Lincolnban tartották, amely idén harmincadszorra nyitotta meg boltjait. Az Anglia-szerte több városban felállított bazárokra jellemző a „kontinentális” hangulat: a német, francia vagy éppen olasz hatást egy-egy fabódé vagy akár az egész piac magán viselheti. Kifejezetten német stílusú karácsonyi vásárokat tartanak pl. Glasgow-ban, Leeds-ben (ami nincs messze tőlünk), Londonban és Oxfordban is.

Itt Manchesterben többek között a helyi olaszoktól kézműves sajtokat illetve édességeket lehet vásárolni, meg persze vidulhatunk a reakciójukon, amikor egy honfitársukat szolgálják ki, és megvitatják három percben, kinek a 'mámmája' készíti a jobb lasagne-t. Emellett a klasszikus bécsi adventi hangulatot idéző pultokba is belefut az ember, ahol puncs, sült gesztenye, sőt, még currywurst is kapható. És hogy teljes legyen az európai hangulat, ahogy végre leültünk a gluhwine-unkat szürcsölni a 2 fontos kauciós bögréből, vigyázó szemünket a szembe pultra vetettük, ahol a Goulash csak 5 fontba került... Csábító volt a lehetőség, de kihagytuk.

Kedden (november 5.) este a barátomat hamarabb elengedték a munkából, mondván, hogy mindenki siessen a buliba. Szerencsénkre az események pont a lakásunkkal szemben lévő Platt Fields Parkban kaptak helyet az idén.

Minden évben ezen a napon a britek egy 1605-ös eseménynek állítanak emléket: Guy Fawkes angol katolikus, aki az ún. lőpor-összeesküvés egyik szervezője volt, fel akarta robbantani a Lordok Házát, s benne az angol királyt is. Ám I. James király megmenekült, Guy Fawkes-t pedig letartóztatták. Ezen fordulatot azóta is örömtűzzel ünneplik meg Nagy-Britanniában – innen a névadás.

Amikor felfogtam, hogy ez mekkora buli, nem fértem a bőrömbe, meg kellett nézzem, miről is van szó. Nem beszélve arról, hogy tőlünk pár lépésre folyt a mulatozás. Kinéztünk az ablakunkon, és csak annyit láttunk, hogy a főút felől hömpölyög a tömeg a parkba, hiszen senki nem akarta elszalasztani a 20.00-kor kezdődő tűzijátékot. Mi is kiértünk, és láttuk, hogy a tömeg egy része már az óriási máglya körül állt, a míg mások park távolabbi részében felállított vursliban álltak sorba. Pár nappal korábban már láttam is, hogy meghozták az óriáskereket, de akkor még nem tudhattam, mi készül...

A sötét őszi estén megtelt parkban az emberek kellemesen beszélgettek, a gyerekek ugráltak a sárban, és az örömtűz fölött pedig a szálló parázstól gyönyörű csillogást kapott a fekete ég. Miután a barátom cipője teljesen beázott, hogy kiengeszteljem, elmentünk az arab zöldségeshez egy dobozos kóláért, amikor még javában tartott a tűzijáték. Az utcán összefutottunk pár szülővel, akik a gyerekkel az oldalukon loholtak a park irányába, hogy elérjenek még pár fénycsóvát, és megcsodálhassák a vigadalmat. Felrémlett bennünk augusztus 20-a, amikor az ember fél kilenckor feljut a Deák téren a metróból a felszínre, és reménykedik, hogy mire a Lánchídhoz ér, még elkapja a görögtüzet...

Nos ezek a szülők nem maradtak le semmiről, mivel még ma is (két nappal a hivatalos Bonfire Night után) hallani lehet a környéken a kedves lakók robbantgatásait. Hiszen olyan mókás dolog a petárda.

(2013. november 7.)

Rusholme a mi kerületünk. Ez a rész Manchester egyik legszínesebb, legérdekesebb környéke. Ám a városra egyébként is jellemző a kulturális diverzitás. A majd 300 000 bevándorló (forrás: http://migrationobservatory.ox.ac.uk/briefings/migrants-uk-overview), akik Európa, Afrika és Ázsia legkülönbözőbb pontjairól érkeztek, hozzájárultak az észak-angliai nagyváros bábeli arculatához. A külföldiek által képviselt értékek, ízek, újdonságok vegyülnek a hagyományos angol szokásokkal. Az októberi hírek szerint Manchester az immigráció nyerteseként tűnik fel. London után a leggazdagabb nemzetiségi, kulturális jelenlét Manchestert jellemzi, és – ami szerintem példamutató – ezt a városlakók pozitívumként élik meg.

A lakosság körében több mint 200 beszélt nyelvet regisztráltak. Amikor az ember leszáll a buszról, vonatról a városközpontban, a Piccadilly Gardens-en másodpercenként botlunk más és más nemzetiségű, A-ból B-be siető járókelőbe. A vizuális élménnyel párosul az angoltól eltérő, sokszor az európai fülnek szokatlannak tűnő nyelvek áradata. A fekete bőrű sofőrtől elköszönve egy kipát viselő kisfiút látunk, aki éppen rángatja vissza vállára a hátizsákot. A forgatagban hol egy burkát viselő nő cipeli a gyermekét, hol kínai diákok cseverésznek, vagy éppen részleteket kaphatunk el arab férfiak heves diskurálásából. A téren pedig a Café Nero előtt ülő jamaicai ábrázatú raszta barátok fehérlő fogsora képviseli a vendégszerető atmoszférát.

Engem ez a látvány először tavaly (2012) decemberben fogadott. Izlandról érkeztem ide látogatóba, és a 230.000 fős Reykjavík után enyhén szólva megrázó hatással volt rám a karácsonyi tömeg, ami a belvárosi Market Streeten illetve az onnan nyíló Arndale plázában koncentrálódott. Később megtapasztalhattam, hogy ez a vásárlótömeg minden szombaton és vasárnap ugyanígy felgyűlik a plázákban. A karácsonyi őrület csak egy plusz motiváció a hétköznapokon is kedvtelésből vásárolgató manchesteriek számára.

A konzumszemlélet és az amerikanizálódás egész Angliára jellemző. Több barátom is mesélte korábbi tapasztalatai alapján, hogy itt bizony mindig a vásárlónak van igaza. A vásárlás után minimum 20 napig nagyjából bárki bármit visszavihet mondván „meggondoltam magam”, és még az eladók kérnek elnézést, illetve kompenzálják a vevőt. Nekem a kedvenc példám erre a bulizó fiatalok körében elterjedt szokás, miszerint pénteken vesznek egy csinos ruhát, buliznak benne, majd másnap visszaviszik az üzletbe. De hallottam már sportcipővel kapcsolatban is, hogy egy meccs vagy edzés után szemrebbenés nélkül visszaveszik az eladók a kipróbált csukát. Persze csak a blokk ellenében.

Figyelemreméltó tendencia a kereskedelemben a mindenféle ágazatban alkalmazott ajánlatok, „offer”-ek, „deal”-ek feltűnése. A bőséges kínálatból fakadóan a boltok mindig különleges akciókkal várják a vevőket, ennek köszönhetően az ember például igen olcsón tud jó minőségű élelmiszerekhez is hozzájutni. Természetesen beszerzőtől is függ. Például a kedvenc arab szupermarketünkben a szebbnél szebb zöldségeket és gyümölcsöket fillérekért hajítják az ember után (pl. 4 gránátalma 1 fontért, aminek köszönhetően elkerüljük a szívbetegségeket :) ), ám az instant kávé jóval olcsóbb a Tescoban.

Nos röviden ennyit a fogyasztói benyomásokról itt Manchesterben.