Rusholme a mi kerületünk. Ez a rész Manchester egyik legszínesebb, legérdekesebb környéke. Ám a városra egyébként is jellemző a kulturális diverzitás. A majd 300 000 bevándorló (forrás: http://migrationobservatory.ox.ac.uk/briefings/migrants-uk-overview), akik Európa, Afrika és Ázsia legkülönbözőbb pontjairól érkeztek, hozzájárultak az észak-angliai nagyváros bábeli arculatához. A külföldiek által képviselt értékek, ízek, újdonságok vegyülnek a hagyományos angol szokásokkal. Az októberi hírek szerint Manchester az immigráció nyerteseként tűnik fel. London után a leggazdagabb nemzetiségi, kulturális jelenlét Manchestert jellemzi, és – ami szerintem példamutató – ezt a városlakók pozitívumként élik meg.

A lakosság körében több mint 200 beszélt nyelvet regisztráltak. Amikor az ember leszáll a buszról, vonatról a városközpontban, a Piccadilly Gardens-en másodpercenként botlunk más és más nemzetiségű, A-ból B-be siető járókelőbe. A vizuális élménnyel párosul az angoltól eltérő, sokszor az európai fülnek szokatlannak tűnő nyelvek áradata. A fekete bőrű sofőrtől elköszönve egy kipát viselő kisfiút látunk, aki éppen rángatja vissza vállára a hátizsákot. A forgatagban hol egy burkát viselő nő cipeli a gyermekét, hol kínai diákok cseverésznek, vagy éppen részleteket kaphatunk el arab férfiak heves diskurálásából. A téren pedig a Café Nero előtt ülő jamaicai ábrázatú raszta barátok fehérlő fogsora képviseli a vendégszerető atmoszférát.

Engem ez a látvány először tavaly (2012) decemberben fogadott. Izlandról érkeztem ide látogatóba, és a 230.000 fős Reykjavík után enyhén szólva megrázó hatással volt rám a karácsonyi tömeg, ami a belvárosi Market Streeten illetve az onnan nyíló Arndale plázában koncentrálódott. Később megtapasztalhattam, hogy ez a vásárlótömeg minden szombaton és vasárnap ugyanígy felgyűlik a plázákban. A karácsonyi őrület csak egy plusz motiváció a hétköznapokon is kedvtelésből vásárolgató manchesteriek számára.

A konzumszemlélet és az amerikanizálódás egész Angliára jellemző. Több barátom is mesélte korábbi tapasztalatai alapján, hogy itt bizony mindig a vásárlónak van igaza. A vásárlás után minimum 20 napig nagyjából bárki bármit visszavihet mondván „meggondoltam magam”, és még az eladók kérnek elnézést, illetve kompenzálják a vevőt. Nekem a kedvenc példám erre a bulizó fiatalok körében elterjedt szokás, miszerint pénteken vesznek egy csinos ruhát, buliznak benne, majd másnap visszaviszik az üzletbe. De hallottam már sportcipővel kapcsolatban is, hogy egy meccs vagy edzés után szemrebbenés nélkül visszaveszik az eladók a kipróbált csukát. Persze csak a blokk ellenében.

Figyelemreméltó tendencia a kereskedelemben a mindenféle ágazatban alkalmazott ajánlatok, „offer”-ek, „deal”-ek feltűnése. A bőséges kínálatból fakadóan a boltok mindig különleges akciókkal várják a vevőket, ennek köszönhetően az ember például igen olcsón tud jó minőségű élelmiszerekhez is hozzájutni. Természetesen beszerzőtől is függ. Például a kedvenc arab szupermarketünkben a szebbnél szebb zöldségeket és gyümölcsöket fillérekért hajítják az ember után (pl. 4 gránátalma 1 fontért, aminek köszönhetően elkerüljük a szívbetegségeket :) ), ám az instant kávé jóval olcsóbb a Tescoban.

Nos röviden ennyit a fogyasztói benyomásokról itt Manchesterben.