Egy héttel ezelőtt (november 25.) bementünk a városba, mert hivatalosan is megnyíltak a karácsonyi fabódék. Ahogy otthon is megszokhattuk, itt Manchesterben is a belváros forgalmasabb terein felállított házikókban lehet találni kézműves ajándéktárgyakat, állatfigurás sapkákat, és egyéb nélkülözhetetlen cuccokat.

A legtöbb pultból azonban hihetetlen illatok áradtak, a kolbász és a sült krumpli sercegett a grillen, ami mellett a pultos fickó egy hatalmas fémtálon valami carbonaranak tűnő tésztafélét kavargatott egy óriáslapáttal. Egy szó mint száz, ilyen kísértésnek nehéz ellenállni..

Mi azonban erősek voltunk, és nem hagytuk magunkat eltéríteni utunk eredeti céljától: a forralt bortól. Legelőször az Albert Square-en lévő piacot néztük meg, ami a híradó szerint Nagy-Britannia legnagyobb karácsonyi vására. És hogy a ténfergő turisták el ne tévesszék a helyszínt, a városháza elé felhúzták azt a „diszkrét méretű” télapót, amiről már korábban a sokkoló képet publikáltam. Kellemesen el lehet sétálgatni a rőzseszarvasok, minituják, és poénos bögrék között, de sajnos számomra nem vitatja el semmi ettől a helytől a konzumhangulatot. Főleg ha visszagondolunk arra, hogy mindez a vásárosdi november közepén (!) nyit, és az árusok majd' egy hónapig fognak ott fagyoskodni. Jóllehet, itt Angliában azért nem akkora a fagy, na de mégis... Még akkor is, ha otthon is már kinyitott a Vörösmarty tér. Abszolút előnye viszont ennek a korai nyitásnak és a hétköznapi sétának, hogy a tömeg még egészen elviselhető.

Az Albert téri ugyan a legnagyobb idén, de nem a legrégebbi karácsonyi piac. A vásárok elterjedését Angliában visszafogta Oliver Cromwell intézkedése, aminek köszönhetően 1647-1660 között betiltottak mindenféle ünneplést a Kis Jézussal kapcsolatban. Az eseményt puritán, ajándékoktól és daloktól mentesen élték meg, majd Cromwell halála után oldottabb lett a hangulat. Ugyan Viktória királynő uralkodása alatt már rendeztek decemberben vásárokat, ahol karácsonyi ételeket, ajándéktárgyakat árultak, de nem nevezték őket kifejezetten karácsonyi piacoknak. A legrégebbi ilyen jellegű rendezvényt a kelet-angliai Lincolnban tartották, amely idén harmincadszorra nyitotta meg boltjait. Az Anglia-szerte több városban felállított bazárokra jellemző a „kontinentális” hangulat: a német, francia vagy éppen olasz hatást egy-egy fabódé vagy akár az egész piac magán viselheti. Kifejezetten német stílusú karácsonyi vásárokat tartanak pl. Glasgow-ban, Leeds-ben (ami nincs messze tőlünk), Londonban és Oxfordban is.

Itt Manchesterben többek között a helyi olaszoktól kézműves sajtokat illetve édességeket lehet vásárolni, meg persze vidulhatunk a reakciójukon, amikor egy honfitársukat szolgálják ki, és megvitatják három percben, kinek a 'mámmája' készíti a jobb lasagne-t. Emellett a klasszikus bécsi adventi hangulatot idéző pultokba is belefut az ember, ahol puncs, sült gesztenye, sőt, még currywurst is kapható. És hogy teljes legyen az európai hangulat, ahogy végre leültünk a gluhwine-unkat szürcsölni a 2 fontos kauciós bögréből, vigyázó szemünket a szembe pultra vetettük, ahol a Goulash csak 5 fontba került... Csábító volt a lehetőség, de kihagytuk.