"Mindenképpen meg kell nézzétek a sárkánytáncot!" A régi főbérlőnk még tavaly szilveszterkor említette, hogy noha már jó ideje Angliában, a "nyugati" szokásokkal ellentétben ők saját hagyományok szerint februárban köszöntik az új évet. Manchesterben a hivatalos felvonulást általában ezért február második vagy harmadik hétvégéjére időzítik. A fesztivál valójában hosszabb szokott lenni, idén például február 19-22. között rendezték.

Már napokkal előtte feldíszítették a belvárost piros lampinokkal, és a King streeten, ami az egyik elegánsabb bevásárlóutcája Manchesternek, egy ember nagyságú papírkost tettek a kirakatba a kínai új év tiszteletére. Csütörtök este hazafelé sétálva a St. Ann's square-en lévő tömeghez csatlakozhattak az arra tévedők, mivel a négynapos ünnepség nyitó estéjén a Szent Anna templom oldalára, gyönyörű keleti zene kíséretében, fényfestéssel vetítették a kínai naptárban szereplő állatokat. A nyulat, patkányt, lovat pedig a templom ablakai között kúszó sárkány zavarta arrébb, akit pedig a cseresznyefa-virágok sodródása váltotta. Igazán gyönyörű beharangozója volt ez a többnapos újévi műsornak.

Manchesterben már a huszadik század elejétől kezdve jópár ázsiai, de azon belül is kínai kereskedő telepedett le. A kisebb boltok és mosodák környékét az egyre növekvő számú kínai lakosság saját ízlése alapján csinosította, s így mára kialakult a város egyik legérdekesebb kulturális negyede: China Town. Az itt található élelmiszerboltok, éttermek, karaoke bárok a turisták számára mindenképp kihagyhatatlan programnak számítanak, de az itt lakók is gyakran kikapcsolódnak a kínai negyedben.

         Jamie (kínai ex-főbérlőnőnk) még korábban nagyon felkeltette az érdeklődésemet az eseménnyel kapcsolatban, a tavalyi karneválon pedig egészen testközelből figyelhettem meg a sárkánytáncot. A program idén is hasonló volt: a városháza előtt dél körül kezdődött az ünnepség, a résztvevők pedig az új év tiszteletére készített papírsárkányt a magasba emelve indultak meg a kínai negyed felé. A tömeg a Princess streeten követhette a felvonulást, és a menet egészen China Town főteréig tartott, ahol általában zenés produkcióval ér véget a buli. A forgatagban a doboláson és zenén kívül folyamatos pukkanások, durrogások fokozzák a hangulatot, mivel a rossz szellemek elűzésére a hagyomány szerint puskaporral töltött, borsó nagyságú papírgolyókat hajigálnak a földhöz. A vidám durrogásokat pedig általában a gyerekek sikongása követi.

         Egyik barátnőmön keresztül volt szerencsém szombat este részt venni egy kínai újévi vacsorán. Mivel a társaság elég sok nemzetiségből állt, a házigazda, Wanwan egy svédasztalt megterített sok, a kínai negyedből beszerzett érdekességgel, majd az asztal közepén lévő forró, fűszeres vízbe mindenki megfőzte magának a halat, halgolyót, tofut, brokkolit, vagy amit kívánt. A lakásban található függőkon és lampionokon különböző újévi jókívánságok szerepeltek, de leginkább a gazdagság, pénz, anyagi bőség az, amit egymásnak kívánnak az emberek. Wanwan azonban megjegyezte: "A konyhába lévő naptárat ne figyeljétek, mert az még tavalyi, azt még a ló évében vettem..." Így köszöntöttem a második kínai újévet Manchesterben.