2010 óta rendezik meg júniusban a Manchester Day-t. Ezen az eseményen felvonulnak a város különböző közösségei, művészcsoportjai, és egy jelmezes felvonuláson ünneplik meg Manchester sokszínűségét. A karnevél résztvevői mind helyi (általában amatőr) művészeti csoportokat képviselnek, és az ünnepségre kreatív, látványos díszletekkel készülnek. Sokan mozgatható szobrokat emeltek a tömeg főlé, melyek a vonulásban életre keltek. Egyik kedvencem egy fémekből összeépített hal volt. Az előkészületeket és a szereplő csoportokat a Walk the Plank nevű művészegyesület koordinálta.

Először is május végén figyeltem fel a bulira, a városházára plakátolták ki a dátumot, 2014. június 22., szombat. Mivel még nem hallottam erről senkitől, fel a honlapra – remek, önkéntest keresnek – egyből jelentkeztem is. Az ünnepség reggelén egy raktárépületben találkoztunk, ami egyébként az ipari múzeum egyik épülete. Ott az eligazítás után, amíg jöttek a fellépő csapatok, gyorsan körbefotóztam az ottlévő díszeket, és még pont elkaptam egy óriási diszkógömböt is, amivel aztán az egyik szervező kibiciklizett. Mivel az idei karnevál témája a vízalatti világ volt, többnyire halas, kagylós, vízhatásó diszletekkel készültek. A felvonuló csoportok közt sok rezes banda képviseltette magát – pl. a helyi zeneakadémia, a Royal Northern College of Music (RNCM) brass band-je, illetve jópár egyéb művészeti egyesület (a Manchester városi kórus, Jelly Dance, The Circus House, No Eyed Theatre).

Az izgalom persze a felvonulás kezdetekor hágott a tetőfokra. Időközben a mi munkánk (a résztvevők regisztációja) befejeződött, viszont az egyik csapatnál hiányzott pár ember, ezért megkértek, hogy segítsek vinni a díszeket, úgyhogy így álltam be a vonuló jelmezes tömegbe, egy csillámos, flitteres, szallagos esernyővel. A mi csapatunk és az RNCM fúvósai között pedig a kedves és lelkes, 87 éves Bill vonult, aki azért híres, mert két éve még ő is futott az olimpiai lánggal. Az ipari múzeumtól indulva a tömeg rákanyarodott a Deansgate-re, onnan a városháza elé, majd vissza az Exchange Square-re, ahol az egész menet végződött. Ahogy hazafelé tartottam, meglepődtem, hogy mennyivel egyszerűbb volt a csapatokkal vonulni az elkerített részen, minthogy a nézőkkel tömött utcákon visszajutni a raktárhoz. Jó sokan összegyűltek, és ezt a gyönyörű nyári, napos időnek is köszönhettük. Hát így telt az első Manchester Day-em.