A People's History Museum állandó kiállítása egy egészen megrázó esemény bemutatásával kezdődik. Az ipari forradalmat megelőző időszakban a kormánytagok gyakran manipulálták a választási eredményeket, hogy a kívánt pozícióhoz jussanak. A korrupt politikusok, a tisztességtelen szavazás illetve a tervezett megszorítások (pl. gabonavám) ellen 1819 augusztus 16-án Peterloo területére békés tüntetést hirdetett az egyik helyi érdekvédelmi szervezet, a Manchester Patriotic Union. A felszólalasokat Henry Hunt radikális politikus irányította. A szervezet főleg a szavazati jogok és a politikai ellenőrzéséről szoló reformokat szorgalmazta, s a napóleoni háborúk után következő gazdasági nehézségektől, szegénységtől szenvedő, főképp textilmunkás társadalom támogatta a kezdeményezést. A demonstráción tömegek hallgatták érdeklődve a programot, akik között rengetegen gyermekeiket, feleségeiket is magukkal vitték a megmozdulásra.

A családias közeg ellenére az esemény mégis drasztikusan a "mészárlás" elnevezést kapta. Ennek oka, hogy a békés felvonulas hírére az akkori belügyminiszter, William Hulton puccstól tartva parancsot adott a lovasságnak, hogy vessen véget a gyülekezetnek. Jogi takarónak az 1714-es Riot Act-et (lázadási törvényt) használata, morálisan pedig azzal támasztotta alá intézkedését, hogy Manchester minden lakójának tulajdona és élete került veszélybe a Szent Péter mezei gyülekezet miatt. 

 A kb. 80 ezres tömeget a 120 fős harcra kész lovasság Hulton parancsát követve lerohanta, s ehhez képest csoda, hogy csak 11 halottról írnak a korabeli feljegyzések. Ezek közül az első áldozat - csak hogy még "szebb" legyen a történet - William Fildes volt, egy két éves kisgyermek, akit édesanyja karjából egy lovas katona sodort ki, s a földre esve a "csatába" rohanó többi ló agyontaposta. Körülbelül 400-600 ember sebesült meg a vérengzésben, melyet sok helyen ütközetként ("battle") emlegetnek, holott a megélhetésükért felvonuló manchesteri munkások teljesen fegyvertelenek voltak. 

A támadás kegyetlenségéről a sajtóban is megjelentek cikkek, melyeknek írott később Hunttal és társaival együtt felelősségre vonták, majd halálra ítélték. Hiába a megtorlás, hiszen sok újságíró szemtanúja volt az eseményeknek a Szent Péter mezőn, s így a kegyetlenség híre elért egészen Liverpoolba, Leedsbe és Londonba. A kormány brutális reakciója társadalmi osztálytól függetlenül mindenkit sokkolt Manchesterben és környékén. Jó ideig a rettegés, a felháborodás és a kiszolgáltatottság jellemezte a közhangulatot. A vérontásra egy emléktábla utal, melyet a városvezetés helyezett el a Free Trade Hall épületén, melyben ma a Radison Hotel működik.